SZOFT PROFORD MFTE eszmecsere
Zoom
2022. augusztus 31., 18:00 óra
18:03 órakor 96 résztvevő volt
(pl. 18:28 órakor 126- résztvevő volt, ez volt a stabilnak mondható résztvevőszám)
Az alábbi feljegyzések a 19:13 óráig elhangzottakat tartalmazzák, a rendezvény azt követően még kb. 20:00 óra utánig tartott.
Az eszmecserét Szemők Ildikó fordító kezdeményezte, aki egyik egyesületnek sem tagja.
⦁ A SZOFT társelnöke, Zsinka Julianna moderálta az eseményt.
⦁ Fő kérdés: Hogyan fogja átalakítani a kata változása, az infláció a piacot?
⦁ Meghívott vendégek:
Balázs Márta, Edimart
Bán Miklós, Proford
Gál-Bérey Tünde, Villámfordítás
Grosser Tamás, MFTE
⦁ 2 felmérés volt a közelmúltban az aktuális helyzet kapcsán, a Proford és a Szoft végezték.
⦁ Bán Miklós (18:08–18:13) a Proford felmérésének eredményét ismertette:
A cégek milyen alvállalkozói többletköltséget bírnak el:
| 1–5% | 27% | a három együtt 70% |
| 6–10% | 31% | |
| 11–15% | 12% | |
| 16–20% | 15% | |
| 21–30% | 15% |
Mik a cégek létszámtervei 2023-ra:
| változatlan létszám | 62% | erős bérnyomás alatt |
| leépítés | 12% |
Mennyi üzemeltetési költségváltozásra számítanak a cégek:
| 25% növekedésre | 63% |
| 50% növekedésre | 28% |
| > 50% növekedésre | 12% |
⦁ Zsinka Julianna (18:13–18:17) a Szoft felmérését ismertette, melyre 246-an válaszoltak, ami szerinte „reprezentatív”.
A felmérés július végén, augusztus elején készült, amikor a rezsicsökkentés módosítása még nem volt ismert.
– A szakmában marad, főállásúként: kb. 70%
mellékállásúként: 12%
– Milyen adózási formát választanak?
Átalányadózás: 64%
(Illegális megoldásokat is említettek a felmérésben.)
– Milyen áremelést „terveznek” (nem voltak előre megadott sávok):
Átlagosan 23%-ot, úgy, hogy a tervezett áremelések 15 és 35% között mozognak.
⦁ Miért a Villámfordítás és az Edimart fordítóirodákat hívták meg?
A témáról írt cikkeik miatt
⦁ Gál-Bérey Tünde, Villámfordítás (18:18–18:21)
Hogyan lehet felkészülni?
Kevés infó volt, egyfajta pánik alakult ki.
A fordítók elkezdtek egymás között beszélni. A Villámfordítás nem határozta meg, hogy mit visel el a cég. Tünde szerint mozgásban kell látni a dolgokat. A vállalkozás lényege, hogy kockázatokat is kell vállalni.
⦁ Grosser Tamás (18:21–18:28)
Felvetése: Hogyan tudunk összefogni a fordítóirodákkal, a fordítóirodák hogyan tudják elfogadtatni az ügyfelekkel az áremelést, hogyan tudunk segíteni az irodáknak?
Örülünk, hogy együttgondolkodás történik.
Tagjaink nagy része közvetlenül a megrendelőktől kapja a megbízásokat, nekik maguknak kell kommunikálniuk az ügyfelekkel.
Szerinte legalább 20–30%-os emelést kell alkalmazni ahhoz, hogy elviselhető legyen a bevételcsökkenés. (Mindenkinek kevesebb ebvétele lesz a közeljövőben.)
Egyébként mindenki árucikket árusít, amit el kell adni.
Talán euróban kellene számolni, elszámolni, ezzel ki lehetne iktatni az inflációt.
Az MFTE régi szervezet, így van kollektív emlékezete, mely azt mutatja: a „kata” előtt is volt élet, ezért utána is lesz.
⦁ Balázs Márta, Edimart (18:28–18:40
Örül, hogy nem szemben állunk, hanem együtt gondolkodunk.
Megjegyzi: az alvállalkozói költség nem ugyanolyan „hideg” költségtényező, mint a többi.
Csodálkozik, hogy a fordítók máris 20–30% emelést említenek. Szerinte nem mondhatjuk ki ilyen könnyen ezeket a számokat, mert különböző ügyfélköröknek dolgozunk.
Rámutat, hogy az irodák is izgulnak, hogy melyik ügyfél fogadja el az áremelést, és melyik nem.
Több fordítóval is beszélt az elmúlt időszakban. Olyankor nem 20–30%-ról volt szó, hanem arról, hogy „álljunk össze”. Sok fordítójuktól kérték, hogy ne ebben az évben emeljenek. (Többek között azért, mert ez év januárjában számottevően emelték a fordítók díjait.)
Nem lehet mindent beárazni.
Attól senki nem lesz boldog, hogy bejelentett egy nagy áremelést, utána pedig nem kap megbízásokat.
Beszélni kell egymással; arra számít, hogy a fordítók adnak némi türelmi időt.
Nem tud még számokat mondani (és stratégiai okokból nem is akarna). Lehet, hogy januárban szükség lesz eltérni a most elképzeltektől.
⦁ Szemők Ildikó (18:40–18:43
(Magáról elmondta, hogy a fél éve tanít a Kodolányi szakfordítói képzésében.)
Szerinte a helyzet nehézségét a következők adják: infláció, „kata” változása, rezsicsökkentés csökkentése.
Új partnereknek új áron dolgozik, de régi partnerei is vannak.
Szerinte a képzésen végzőknek most még nehezebb lesz a piacra lépés.
Arról értesült, hogy sok műfordító hagyja el a pályát, ami nagy veszteség – de valahogy majd megoldjuk.
⦁ Zsinka Julianna (18:43–18:46)
A műfordítók túl alacsony áron dolgoznak.
A Márta által mondottakra reagálva: nagyjából azt a pénzt szeretné megkeresni, amit eddig.
⦁ Bán Miklós (18:46–18:53)
Nem akarom mondani, hogy mely emelés oké, de egy fordító általában 4–6 irodának dolgozik, ezek többnyire mikrovállalkozások.
Fordítóirodáknál igen ritka a 25%-os árbevétel-növekedés.
Ahhoz, hogy átlagosan 25%-kal emelje árait, egy fordítóirodának ügyfelei 50%-ánál kb. 60%-kal kell megemelnie az árait.
Az euróban való elszámolást jó ötletnek tartja.
Szerinte nem biztos, hogy a frissen végzetteknek most különösen nehéz piacra lépni.
Rámutatott: nagyon sok szellemi munka rosszabbul fizet, mint a szakfordítás.
⦁ Grosser Tamás (18:53–19:00)
Lehet, hogy érdekellentét áll fenn a szabadúszó fordítók és a fordítóirodák között?
Megjegyzi, hogy katásként 10 évig nem kellett árat emelni – de a fordítóirodák ezalatt valószínűleg emeltek árat.
Nem kell százalékokról beszélni, mert az nagyon individuális, de nyugat-európai árakban kell gondolkozni.
Szerinte reálisak az említett tervezett áremelések.
⦁ Zsinka Julianna (19:00–19:03)
A jó fordítók erősebben fognak külföldön munka után érdeklődni, ami strukturális változást jelent. A strukturális változás másik része a gépi fordítás kérdése – az emberi fordítás luxustermékké fog válni.
⦁ Béres-Deák Rita (19:03–19:05)
Szerinte is érdemes lehet euróban gondolkodni. (Hozzátette: ő eurós országban él.)
⦁ Draskóczy Piroska kérdésére, hogy külföldi fordítóirodákkal szemben mennyire tudnak magyarországi fordítóirodák áremelést érvényesíteni, Bán Miklós (19:05–19:10) többek között kifejtette, hogy egy profi külföldi fordítóiroda úgy vásárol Magyarországon, hogy maga teszi hozzá a hozzáadott érték nagy részét. Külföldi fordítóirodákkal szemben árat emelni még nehezebb.
⦁ Balázs Márta (19:10–19:13)
Tamás ne tényként fogalmazza meg, amit a fordítóirodákról feltételez.
Az Edimart nem emelt árat, ellenben sokat fektetett be például szoftverekbe, és költségeik (például az iroda bérleti díja) nagy mértékben emelkedtek.
Szerinte minden szereplőnek megvan a helye a piacon.
